0

Sünprojekt

Tegnap felhív a szomszédunk, hogy értünk-e a sünikhez. Mer mért, mi van a sünnel? Azt mondja, nem megy arrébb. Mondjuk neki, él? Igen, merthogy iszik egy vizes tálból, de arrébb nem megy.
Na, erre átmentem megvizsgálni a sünit. Odamentem hozzá, rajta a vizes tálon, valóban nem megy arrébb. Kivettem alóla a vizes tálat, akkor látszott, hogy valami baj van a bal hátsó lábával, de igazából, mintha az egész hátsó részével gond lenne. A bal hátsót konkrétan húzza. Kesztyű a vizsgálathoz. Gömbölyödik, a bal hátsó lábát nem tudja behúzni, petyhüdten lóg. De törés nincs benne. Gondolkodunk, hogy akkor most mit tegyünk. Állatorvos? Ja, persze, vasárnap késő délután. Meg bocs, de annyi pénzünk nincs…
Állatmentő? Ugyan kérem! Nehogymár azt higgyük, itt működik valami hasonló is. Jaja, lehet nézegetni az Animal Planetet meg a Discovery-t meg tévedni, hogy az ilyesmi esetleg egyetemes. Nem, nem várjuk azt a felszereltséget, szervezettséget. De talán az elhivatottságot igen.
Volna nálunk is. Elvileg. Szervezet van. Irodájuk van. Pályázaton nyertek erre a tevékenységre ugye nem kis összegeket.
Kijönni nem hajlandók. Elvégre a sün védett állat, hasznos is. De egy állatmentő szolgálatot ez nem érdekel. Mire nézzük a napot? Semmire. Naivak vagyunk. Hát ez van.
Jó, akkor adjunk neki enni. De mit? Mondom, macskakaját, nem vega a sün, a salátát nem szereti. Meg vizet, azt mindenképp.
Egy farakás tövébe tettük, mellé vizet, macskakaját, kapott elég ijesztő színű lila pulóvert vacoknak. A kajára rámászott, úgy aludt. Ez kicsit gyanús volt, szerintem rendes süni ilyet nem tesz. De hát a sün szívós állat…

Sünprojekt – második felvonás

Na, jó, a süni így nem maradhat. Rendes vacok, odú, lakás nélkül. Tehát házat készítettünk neki.

Mire a ház elkészült, a süni kilehelte a lelkét. Így meg tudtam vizsgálni kissé jobban, külsérelmi nyom nem volt rajta. Viszont volt kullancsa. El tudom képzelni, hogy valami Lyme-kóros fertőzött dögöt szedett szegény össze vagy valami egyéb fertőzést. Vagy valami mérgezőt evett, nem tudni. A lába miatt valami idegrendszeri problémára gyanakszom.
A projekt sajnos nem volt egy nagy siker, jó mondjuk 50%-ban igen. Van sünház. Hátha beleköltözik egy másik.

0

Gardenexpo – beszámoló

Már az örvendetes, hogy lehet erről a az expóról beszámolót írni. Mert a Konyhakiállításról sajnos nem lehetett.
A Dekor és Mentha blog jóvoltából kaptam a jegyeket, illetve sorsoláson nyertem. Még egyszer köszönöm nekik, valóban jó szórakozás volt.
Igazság szerint azt kaptam, amit vártam. Rengeteg ötletet, a megvalósításukhoz eszközöket és eltehető címeket, szemet gyönyörködtető látványt.
Amit mondjuk nem vártam annyira, az az emberek fegyelmezetlensége volt, ha finoman akarok fogalmazni. Ha nem, akkor az általánosan tapasztalható elképesztő bunkóságot. Több száz ember sorban áll, mert annyi látogatót engednek be, ahányan kényelmesen tudnak nézelődni és vásárolni, de nyilván vannak olyanok, akiknek ez derogál és előre vonulnak. Nem párról van szó, hanem legalább 60-70 emberről. És rohadtul nem zavartatják magukat. Főleg az idősödő asszonyok. Egyébként ezen a hétvégén tényleg mintha az a különleges telihold megzavarta volna a 60+ nénik fejét. Szombaton csak kettő ilyen néni akart felöklelni a kocsijával, ha nem figyelek, összetörik az autómat. Az orchideakiállítás és -vásár területén a mexikói standnál konkrétan félre akart lökdösni egy szintén ilyen korú asszony, merthogy ő már vásárolna. És rikácsol, semmi finom polgári úriasszonyi, a méltóságot már nem is említeném. Mondtuk neki anyukámmal, hogy nyugodjon meg, mert itt üti meg a guta. És mi is vásárolunk, úgyhogy legyen kedves kivárni a sorát.

Itt vettem egy picike jázmint, úgyis mint vásárfiát. Nem szabad ugyanis nekem pénzzel feltankolva (nem mintha elárasztana) ilyen helyekre elvonulni. Ugyanis ha virágot, növényt vagy kerti eszközöket látok, nem ismerek mértéket. Egyébként végre találtam olyan gyártót, aki gondol a kisebb kezű népségre is metszőolló fronton. Jó, nyilván, ha nagyon ráfekszem a keresésre, már biztosan találtam volna, de itt a lehetőség jött elém.
Van náluk elég sok akkumlátoros fűnyíró is, egy olyanra vágyom, hogy ne kelljen a zsinórral küzdeni. A fűnyíró robotról már nem is beszélnék, mert az már tényleg sok, (ha már, akkor egy hasonlóan működő porszívót vennék) szerinem nálunk nem is lenne használható a lejtőkön. Meg egyébként is, szívesen tologatom a fűnyírót.
Egy dolgot hiányoltam csak, a növénymagokat, azt gyakorlatilag csak egy standon találtam, de pont olyanokat, amelyekre nem volt szükségem. Pedig erre készültem, hogy jól bevásárolok mindenféle különleges magot.

Jasminum polyanthum

És miután már megint elfelejtettem feltölteni a fényképezőgép akkuit indulás előtt, tartalékoltam a kattintgatást az orchideákra. Szóval innentől kezdve csak orchideák. Az sem túl sok az említett ok miatt.

Személyes kedvenc.
Marczika-stand. Ennyit sikerült, mert nagy volt tolongás. Szerncsére kb. 5 percnyi távolságra lakom tőlük, majd elmegyek a kertészetükbe.
Az a baj ezekkel az orchideákkal is, hogyha egyszer elkezdi az ember, nincs megállás. Szerencsére ilyen téren elég konstruktív a család, most például télikert tervezés folyik az élmények hatására, igaz, egyelőre csak virtuálisan.
2

Zúzmara

Míg sült a csicsóka a sütőben, gondoltam, jól átfázom, hogy még jobban essen az étel. Ritkán látok ilyen zúzmarát. Az egész kert tiszta jégkirálynős, a több napja tartó sűrű köd megtette a hatását a hideggel együtt.

 
A tuják szinte ki sem látszanak.
0

Boldog új évet

>

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
A kép most karácsonykor készült a már kibújt hóvirágokról.

Hónapok óta nem csináltam semmit itt a blogon, igaz, nagyon a kertben sem, hacsak a madarak etetését nem annak számítjuk. Meg a hólapátolást.
 
Mindenképpen szeretném köszönteni a legújabb olvasómat, aki a tizedik is egyben, és valami gyönyörűséges és elegáns kutyája van. 
 
Mostanában már el kell kezdenem megtervezni a kertet hátul, mi legyen, illetve mi lehet. Mi fér el és mennyi. Plusz ki kell majd alakítani az ágyásokat, termőföldet hozatni stb.
Angyalkázásra kaptam okramagot, az már biztosan lesz, ha másképp nem, kaspóban. A kölcsönkertbe még egyszer nem viszem át a csigákat hízlalni, az tuti.
Mángoldot, paradicsomot, cukkinit is szeretnék feltétlenül. Meg paprikákat, mindenfélét. No meg padlizsánt, abból is kereket meg hosszúkásat is. 
A kerítés mentén meg bogyós gyümölcsöket tervezek.
Ez így mind nagyon szép, aztán majd meglátom, mit tudok belőle megvalósítani.
0

A nagy vadász

Ha továbbra is ilyen hülye lesz az időjárás, akkor nem fog beérni a füge, pedig tele van a fa. Pedig voltak terveim, nem is egy a felhasználást illetően.
Ma annyi időre mentem ki a teraszra, míg lefényképeztem a sütit – éppen nem esett abban az 5 percben.
Aztán fűszereket vágtam a csirkéhez és tök rosszul lettem, mert a zsályán már nálunk is poloskanövendékek garázdálkodnak. Tuti rendetlenéktől kaptuk ezeket is.
Viszont egy másik állatnak nagyon megörültem. Reszkessetek poloskák és miegyebek!

Azt gondolom, hogy a nyáron megtalált példány nőtt ekkorára. De azért elgondolkodtató, hogy a kiskertben talált ennyi kaját??? Akkor csak 1,5 cm volt nagyjából.
3

Kesergő

Kicsit irigykedve nézegetem a többi blogon a kerti eredményekről szóló beszámolókat. Sajnos én nem tudok ilyesmivel szolgálni, csak eredménytelenséggel, illetve csak a pusztulás és a pazarlás képeit tudnám bemutatni, de azokhoz nincs kedvem. Meg nyilván másnak sem lenne.
Sajnos megint beigazolódott, hogy lakva ismerszik meg a másik. Ez most persze csak a kölcsönkertre vonatkozik. Amilyen nagy lelkesedés volt tavasszal és nyár elején É. szomszédunkban, akkora mostanában az én csalódásom.
Lehet, hogy nem illik ilyesmit a nyilvánosság elé tárni, de szerintem kifejezetten elkeserítő, amikor valaki olyan módon pazarol, ahogy ő teszi. Pusztán buta megrögzöttségből.
Van ugye az a nagy kertje, ahol az eddigi években bájos káosznak nevezhető állapotok voltak, de ebben az évben elszabadult a pokol. Nyilván az időjárás sem tett jót az ő elképzeléseinek, mármint ami a kertművelést illeti.
A másik blogon már keseregtem egy sort, hogy mennyire nem hajlandó semmilyen módszerrel a növényvédelemre. Se bio, se semmi. Mert az méreg. Szerinte.
Ha ezt tudom előre, hogy ennyire nem hajlandó semmire, akkor nyilván egy szál cuccot sem viszek át és nem ajánlom fel, hogy megveszem a magokat és palántákat gyártok.
Elképesztő volt, hogy a már termőre forduló ringlófája szabályosan csöpögött a tetvektől. És semmi megelőzés, semmi promt védekezés, csak pusztulni hagyás és sűrű kesergés. Meg azon vekengés, hogy nincs neki akkora nejlonja, amivel letakarná a fa alatt a „dolgokat”, amíg esetleg permetez valamivel. A fa alatti „dolog” konkrétan gyomerdő volt.
De én azt sem értem, hogy lehet a szedret otthagyni a bokron lerohadni. Vagy a málnát. Aztán közben azon nyekeregni, hogy milyen drága mindenütt a gyümölcs.
Az eddig gyönyörűen fejlődő és bőven termő mángoldot csigák zabálják –  azok ellen sem hajlandó kiszórni az irtót – és rozsdás foltok jelentek meg a leveleken. Gondolom, valami gombás fertőzés az is. Alig lehet egy evésre való ép levelet összeszedni, pedig egy egész zacskónyi magot kiültettem.
Az is milyen már, hogy vannak olyan paradicsombokrok, amelyekről egyszerűen lepusztultak a levelek és szomorúan lógnak rajtuk a félig beérett paradicsomok, tovább nem képesek érni.
Persze lehet, hogy gyanakodnom kellett volna a hozzáállást illetően tavaly, amikor megkérdeztem, hogy miért nem szedi össze a mogyorót. Na most az újdonság volt neki, hogy a mogyoróbokor termést hoz – nem is akármilyet. Elvégre csak naponta 20-szor megy el mellette…

Szóval csak az itthon elültetett paradicsomok és paprikák vannak. De azok viszont nagyon szépen teremnek. Sokkal jobb lett volna persze, ha nem egy nagy kaspóba ültetem el az öt egyébként igen nyiszlett fekete paradicsom palántát, biztos több termést hozott volna, de ahhot képest, hogy semmit nem adtam volna azért, hogy azok a rémültesen kicsike és vékonyka palánták egyáltalán megmaradnak, szépen teremnek, miután vagy másfél méteresre nőttek. És azokon még a fitofóra sem pusztít, nem úgy a koktélparadicsomokon, amelyeket szintén csak azért ültettem el, hogy ne kelljen kidobni a palántákat, éppen nem tudtam elsózni senkinek. Pedig azokról már leszedtem legalább 3-4 kilónyi termést, és tessék, most beüt a krach. Sajnos meggyőződésem, hogy azért vannak ilyen kórokozók, mert körülöttünk nem törődnek a kertekkel. Márcsak azért is, mert ez a kaspó közelebb van a kölcsönkerthez… Jó, tudom, én sem vagyok teljesen normális, egy idő után végletesen gyanakvó lesz az ember.
De úgy tűnik, hogy sikerült megállítani a pusztítást, lepermeteztem őket pénteken. Azóta nincs olyan paradicsom rajta, amin a jellegzetes folt megjelent volna, és több levél sem betegedett meg.

Mindegy, ezért döntöttem úgy, hogy a ház mögött kialakítunk egy kis konyhakertet jövőre. És remélem, majd jövő ilyenkor már én is büszkélkedhetek az igazán saját terméssel.

0

Hőség után

Azt hiszem, ebben a posztban lesz szó mindenről, fecsegni és csapongani fogok, jó régen nem tudtam ide írni. A múlt héten ugyan időm lett volna, de egyszerűen nem volt kedvem a hőség miatt, nem is nagyon csináltam a házban sem szinte semmit, nem még kint a kertben. A locsoláson kívül nem voltam hajlandó semmire.
Először is azzal kezdeném, hogy hurrá és juhé, lesz saját konyhakertem jövőre. Bármilyen bájos, aranyos és rendes a szomszédunk, nem szeretek igazán közösködni és megalkudni olyanokban, hogy termesszek valamit.
A ház mögött fogjuk kialakítani, nagyon kicsike terület, de szerintem okos és átgondolt tervezéssel elég sokat lehet majd kihozni belőle. Miután hozattunk termőföldet, mert sajnos a telkünk talaja gyakorlatilag folyami hordalék, sóder. Valamelyik nap a Safruban láttam bőtermő oltott zöldségeket – mondjuk, éppen csak padlizsán és kígyóuborka volt, de jövő tavasszal biztosan lesz nagyobb választék – azok inkább felfelé nőnek és nem terebélyesednek, azokat fogom majd kipróbálni a saját nevelésű palánták mellett.

Meg nem mondom, hány méterszer hányas, sosem tudtam távolságot becsülni, de majd úgyis le kell mérni. Van öntözőrendszer, a képen az a zöld micsoda a vezérlője. Úgyis kell locsolni a füvet is, akkor majd a növényeim kapják a vizet. Talán anyukám sem érzi majd elvesztegetettnek azt a sok vizet, amit kilocsolnak a spricnik. A nyeszlett cseresznyefa kikerül majd onnan, az előző tulaj nem fordított figyelmet és energiát a fákra, sajnos beteges ez is meg elöl a szilvafa is, de azt apu még meg tudta menteni.
Egyébként, ha nem tudjuk eladni a házat nagyjából két éven belül, különben is nagy kertátalakítás lesz.

Egyelőre nagy kaspókban vannak a paprikáim és a paradicsomok, de ehhez képest rettentő jól fejlődnek.

A chili úgy néz ki, mintha Buddha keze kissé összekuszálódott volna. A pritamin, a kaliforniai paprika és a cseresznyepaprika is szépen fejlődik a fekete paradicsommal és a koktélparadicsomokkal együtt.
Kaliforniai paprika.
Pritamin.
Cseresznyepaprika.
A kiskertben újra virágzik a pompás ligetszépe a finom szirmaival. És van egy olyan kis lakó, amelynek nagyon megörültem, amikor felfedeztem. Egy bébi imádkozó sáska. Hátha megtelepül nálunk és elkap minden ártalmas jószágot.
Kb. 1,5 cm volt, amikor fényképeztem. Ami nem volt könnyű eset, ugyanis folyton elszökött a gép elől, elég sok olyan kép született, ahol csak a föld van.
A cincér nem idevalósi, Kiskunlacházán találkoztunk.

Születésnapomra meg kaptam egy Sundavillea piramist, ami tulajdonképpen Mandevilla, azaz brazil jázmin, Dél-Amerikában szerelemindának is nevezik.

A következő képeket meg azért rakom fel, mert szépek.

Azért vannak olyan növényeink, amelyek kifejezetten örülnek a döglesztő hőségnek. A leanderek ontják a virágokat. Ez a rózsaszín meg még vaníliaillatot is áraszt.

Az egyik sétányrózsának az elvirágzott kis izéin vicces gömbök nőnek. Egyet felvágtam, hogy mi van benne, vajon mag-e és majd arról lehet-e szaporítani, de igazából nem derült ki számomra semmi. Viszont voltunk Gyöngyösön bort venni egy borász ismerősünktől, ők foglalkoznak virágtermesztéssel is, és van két gyönyörű sétányrózsájuk, egy halvány rózsaszínen és egy majdnem fehéren virágzó, tuti megkérem őket, hogy hajtassanak nekem mindkettőből.

Itt azért még látszik, hogy az ágvégekről nagyjából 50 cm hosszan hiányoznak a levelek. A tavaszi 6 napos orkán egyszerűen levitte róla.
Ennek a tearózsának az illata vetekszik a damaszkusziéval.
Rózsa vs. rózsa szabóméh. Haláli ahogy tökéletesen szabályos köröket szab ki a méh a rózsa leveleiből. Szerencsére a növényt nem károsítja olyan mértékben, hogy védekezni kelljen.
Vaníliavirág. Ahhoz képest, hogy ez a neve, a rózsaszín leanderünk simán kenterbe veri illatozás terén.
Még nem sikerült megfejtenem, hogy ez milyen virág, anyuék vették közvetlenül azután, hogy ideköltöztünk és eldobták a címkéjét. A mostani tél kivételével gyakorlatilag a hó alatt is ugyanilyen élénk zölden marad meg.
Golgotavirág. Sajnos a termése nem ehető, mert ugyan szép kis sárga gömböket nevel, de üres a közepük.
Léggömbvirág, vagy hírharang. Van rózsaszín és fehér változat is, de azokról most nem készült kép.
0

Most akkor mi is van?

Egyfelől az időjárással nem tudom, mi van, másfelől meg meg kell hasonulnom.
Az időjárás miatt napokig nem lehet csinálni semmit a kertben, egyébként is korlátozva vagyok a szomszédnál, mert nincs pofám csak úgy átcsászkálni, ahogy eddig, mióta unokahúgék itt vannak. Akikkel egyébként nincs semmi gond, de azért mégis.
Itthon is lenne dolog bőven, de a napokig tartó eső után legalább két napig nem tudok rámenni a kiskertre. Ugyanis az angol levendulám megbolondult és hatalmasra nőtt. Elnyomja a körülötte levő másik hármat. Így kitaláltam, hogy áttelepítem az összeset a francia kivételével a lépcső mellett levő kavicsos részre. Ahol az egyik tuja  – de nem bírom őket egyébként se! – kipusztult. Nyilván nem az utolsó, hogy a helyére lehessen rakni a levendulákat.

A háttérben az egyik szomszédunk kertje látszódik, azaz az embermagasságú gyomok.

A füge szerencsére magához tért az elfagyás után. Annyira, hogy ha végre tényleg nyár lesz és meleg, akkor a második érésből rengeteg termés lesz.

A sárga koktélparadicsom is nagyon jól néz ki a chilivel és a bazsalikomjaimmal együtt. A fekete paradicsom majd most kezd virágozni, kíváncsi vagyok, milyen színű lesz a virágja, a szára a föld közelében lila.
Chili.
Sárga koktélparadicsom.
Bazsalikomok vegyesen.
Görög bazsalikom.

És akkor a meghasonlásról. Már megint egy francia – bájos, érzékeny és bátor. A Nouvelle Star legújabb győztese, Luce. Ez a lány 20 éves és így ad elő.

2

Új dizájn és outcoming

Kész vagyok ettől az időjárástól. Így bezárva a szobába variáltam kicsit.
Gondolom, tök egyértelmű, hogy átdizájnoltam a blogot (kár, hogy a fészbuk békávébusz kékjével nem lehet semmit sem kezdeni). Csak azért említem meg, mert az eddig megszokottól eltérően a linkek – növények beszerzési helyei, szerszámok, hasznos linkek, az olvasni ajánlott és a kertblogok – a lap alján találhatók, nem az oldalsávban. Elég régóta vágytam egy sokkal letisztultabb, egyszerűbb sablonra, mint az eddigi volt. Márcsak azért is, mert az előzővel kapcsolatban a színein kívül semmivel nem voltam elégedett.

És ami az outcomingot illeti, ki kell jelentenem, hogy belezúgtam egy franciába. Pedig nem állhatom őket. Igazából az összes délszaki népség férfipopulációjával kapcsolatban így érzek. Tudom, hogy ez így borzasztó ostobán hangzik, de miért pont én lennék mentes az előítéletektől és a végletes leegyszerűsítésektől, amikor bizonyos embertársaimat emlegetem.
Tényleg nagyon hülyén hangzik, amikor kijelentem, hogy nem bírom a franciákat, merthogy eddigi életem során szinte semmilyen kapcsolatban nem voltam eggyel sem. Biztos ez is olyan generációkon átívelő érzés, mint például a hajvágás utálata, rosszul vagyok attól is, amikor a fodrász matat a fejemen és vagdossa a hajam. Hát igen, voltak olyan felmenőim, akikkel nagyon ki lett szúrva a világháborúk között és után – anyai nagyanyám felvidéki volt. És olyan is, akit meglincseltek a származása miatt – apai nagyanyám apja pedig zsidó volt.
Na, de visszatérve a franciára, aki meghódított, aki ráadásul nem is magas és még szőkés is. Julien Dorénak hívják és 2007-ben megnyerte a Nouvelle Star című vetélkedőt, alias francia megasztár. Gyakorlatilag megölte a műsort, mert az utána következőket mindig vele hasonlítják össze és nyilván senki nem olyan, mint ő.
Nagyon ritkán lehet olyan előadót látni, aki ennyire képes kiadni magát érzelmileg a színpadon és ilyen elképesztő hatással van a hallgatóságára – érdemes majd az alant következő videókon (tobzódni fogok, szólok előre) megfigyelni a zsűriben ülők arckifejezését, különös tekintettel Marianne-éra.
Szóval tényleg nagyon ritka az, aki ilyen stílussal és stílusérzékkel rendelkezik, tényleg úgy érzi az ember, hogy bármire képes, bármit el tud énekelni úgy, hogy annak a dalnak más jelentése és jelentősége lesz, pedig az is nyilvánvaló, hogy nem a világ legnagyobb hangja. Az iróniával is remekül bánik, elegáns. Egészen elképesztően buggyant egy fickó. Celle barátosnémmal egy egész estét szenteltünk neki.

3

Közkívánatra: okra

Hédi kérdezte, hogy néz ki a kikelt okra. Íme:

A tegnap nagy büszkén bejelentett háromból egyet éjjel megrágtak a csigák, így csak ez a két félve őrzött példány van.
Csigainvázió van az idén, tavaly ilyenkor nem volt ennyi ekkora méretű dög.
Ha lenne gusztusom, összeszedném, hat napig éheztetném őket, majd fűszeres vajjal – főzés után – megsütném. Igazából nagyon finom étel, annak idején elég sokat vettünk fagyasztottat és megsütöttük sóágyon, de az elkészítésére nem vállalkoznék.